Venczel Viki: Áldott állapotban

Csodás élményben van részem.
Egy kis élet fejlődik bennem.

Nő, növekszik,
napról-napra egyre nagyobb.
Érzem én is őt
és ő is hall engem.

Először csak buborékol,
majd kapar, rugdos, szinte boxol.

Érzem, ahogy lüktet, ahogy moccan...
mindent érez, mindent hall
amit csak mondtam.

Simogatom pocakomban, dalolok neki,
s ő csak hallgat - tudom tetszik - hisz finoman jelzi.

Puha fészkemben, bársonyos kelyhemben,
örömmel táncol, s ringatózik.

Éltető víz veszi körül,
minek kis drága csöppségem nagyon örül.

Egy kötelék van köztünk,
mely összetart minket,
s ezzel, erre az életre összekapcsolódtunk végleg.

Jelzi, hogy itt az idő...
megfordul időben
készül a nagy útra,
de még nem cipőben.

Befordul a méhem kapujába,
fényt lát,
érzi, hogy útnak indul...

Kidugja fejecskéjét,
majd szép lassan megszületik.

Csupa máz a teste,
csak figyel a kis lelke.

A köteléket elvágják közöttünk,
de mi tudjuk, hogy ezt nem vehetik csak így el tőlünk.

E nélkül is érezzük egymást.
Összebújunk, szívünk egyként dobban...
lelkünk újra kapcsolódik,
de már nem úgy, mint eddig.

Úgy érzem sokkal több annál ez az érzés.
Megszületett gyermekem!
Istenem köszönöm,
hogy Őt és ezt az érzést teremtem!

Áldott vagyok,
úgy érzem!

Köszönöm, hogy Anyának születtem!