Venczel Viki

A természet ereje,
fut most az erembe,
érzem, ahogy áthalad,
testemben megmarad.

Leányként figyelek,
Nőként ölelek,
élvezem az életet,
s mindenfélét teremtek.

Asszonyként bölcs vagyok,
s ezért hálát adok.
Elvetem a magot,
s számolom a csillagot.

Föld és ég összeér,
kapocs vagyok mostan én.
Fohászom szól Istenért
és minden emberért,
összetartó áldásért.

Földanyával üzenek,
a dalok zengenek,
szóljanak az énekek.

A természet ereje,
fut most az erembe,
érzem ahogy áthalad,
s a testemben, megmarad.