Festmény: Dajka Beáta
Vers a képről: Venczel Viki
Mesebeli fa ez, mi hallja szavunk,
még a lobbanó, lüktetést is érzi rajtunk.
Ága indákba simul,
tekeredik, kanyarog,
s tavasszal kivirul.
Minden titkot megőriz magában,
amit hall, amit lát, amit érez...
velünk együtt éled.
Lebben a hinta az ágon,
egy kis ölelésre vágyom.
Szerelmem itt ül mellettem,
mintha hallaná, mit gondolok.
Két karjával átkarol,
s szinte én dorombolok.
Csodálatos, szerelmes pillanatok,
nézzük egymást,
s közben dalolnak nekünk a csillagok.
Varázslatosak ezek a percek,
amit itt kettesben tölthetek veled.
Szállunk a széllel
vagy megállunk éppen.
Az idő közben áll, s nem is létezik.
Csak TE vagy, s ÉN
s a lemenő nap az égen,
mi oly rózsaszínű,
mint a szívem egészen.
Én is világítok, érzem
ragyogok,
hisz oly boldog vagyok.
Csókot lehelsz az ajkamra,
s én viszonzom néked,
azt érzem, hogy egy vagyok veled
közben kiráz a hideg.
Érzem lehelleted,
szíved dobogását,
kezed érintését,
lágy simogatását.
Megállt a hinta...
megállt az idő... végtelen
Hiszen a szerelmem,
itt van én velem.
Maja rajza
Kék tündér vagyok,
felettem felhőkben a gondok,
de én vagyok Szelli,
s most úgy gondolom: fújok!
Elfújom a sírást, szomorúságot,
csak kérned kell,
amit hall, amit lát, amit érez...
velünk együtt éled.
Lebben a hinta az ágon,
egy kis ölelésre vágyom.
Szerelmem itt ül mellettem,
mintha hallaná, mit gondolok.
Két karjával átkarol,
s szinte én dorombolok.
Csodálatos, szerelmes pillanatok,
nézzük egymást,
s közben dalolnak nekünk a csillagok.
Varázslatosak ezek a percek,
amit itt kettesben tölthetek veled.
Szállunk a széllel
vagy megállunk éppen.
Az idő közben áll, s nem is létezik.
Csak TE vagy, s ÉN
s a lemenő nap az égen,
mi oly rózsaszínű,
mint a szívem egészen.
Én is világítok, érzem
ragyogok,
hisz oly boldog vagyok.
Csókot lehelsz az ajkamra,
s én viszonzom néked,
azt érzem, hogy egy vagyok veled
közben kiráz a hideg.
Érzem lehelleted,
szíved dobogását,
kezed érintését,
lágy simogatását.
Megállt a hinta...
megállt az idő... végtelen
Hiszen a szerelmem,
Kék tündér vagyok,
felettem felhőkben a gondok,
de én vagyok Szelli,
s most úgy gondolom: fújok!
Elfújom a sírást, szomorúságot,
csak kérned kell,
ne bánkódj!
Szárnyammal átölellek,
arcodról letörlöm a könnyed,
meglátod!
Hívj, ha bármit megosztanál velem,
örömödet, bánatodat elmesélnéd nekem.
Kék vagyok ugyan, de nem vagyok hideg,
mindenben szívesen osztozom vagy beszélgetek veled.
Csak szólj halkan, akár magadban, suttogd a nevem,
ha nem látsz, csak érzel, az is rendben.
Én hallom amit mondasz, dalolok, zenélek,
s mikor alszol, álmodban csodákat mesélek.
Most hunyd be a szemed....
Érzed?
Pszt!
Most is itt vagyok melletted!
Kint tél
Bent tavasz
Kint hideg
Bent maradsz
Pelyhekben hull a hó,
alattunk fagyos, föld takaró.
Itt ülünk a hintán ketten,
nem fàzunk,
mert szívünk most forró
Jön egy fuvallat,
üzen valami fontosat,
s tovàbb viszi
szerelmes szavunkat
Oly jó itt ketten,
csak én és a szerelmem
Körülöttünk kék-fehér vilàg
bennünk izzik a vàgy
egy szenvedélyes làng
A fák àtölelnek minket,
ők is érzik ezt a kincset
Minden pehely súg valamit,
a sajàt kis öröm dalait
A hinta most mozdulatlan,
boldog vagyok, hogy itt maradtam
Itt vagyok veled....
megérintett a lelked
Bennünk a tavasz...
Kint pedig hideg.
Bent maradsz
Pelyhekben hull a hó,
alattunk fagyos, föld takaró.
Itt ülünk a hintán ketten,
nem fàzunk,
mert szívünk most forró
Jön egy fuvallat,
üzen valami fontosat,
s tovàbb viszi
szerelmes szavunkat
Oly jó itt ketten,
csak én és a szerelmem
Körülöttünk kék-fehér vilàg
bennünk izzik a vàgy
egy szenvedélyes làng
A fák àtölelnek minket,
ők is érzik ezt a kincset
Minden pehely súg valamit,
a sajàt kis öröm dalait
A hinta most mozdulatlan,
boldog vagyok, hogy itt maradtam
Itt vagyok veled....
megérintett a lelked
Bennünk a tavasz...
Kint pedig hideg.
