Venczel Viki:
                  MINDJÁRT

Hív a lányom: Anya gyere!
Én meg mondom: mindjárt.
Pedig mi lehet fontosabb?
A főzés, mosogatás?
Sok a dolgom, mondom
és újra, hogy mindjárt.
Főzök, mosok, takarítok,
de mit ér, ha üres a hűtő,
tele a szennyes és
megint minden szanaszét hever?
Hisz ő az, hív és csak rám vár!

Venczel Viki:
    TÜKRÖM, TÜKRÖM, MONDD MEG NÉKEM.....

- Anya gyere játssz velem! Nézd meg mit készítettem!
- Mindjárt, csak még felrakom a kaját.
- Anya gyere, játssz már velem!
- Mindjárt, csak még berakom a mosást.
- Anya gyere! Mikor jössz már?
- Mindjárt, csak egy pillanat. Sok dolgom van.
- Gyere már anya!
- Mindjárt jövök, de ezt még el kell raknom.
- Na, jössz már végre?
- Mindjárt, de most nem érek rá.

Ezt akarod?
Ezentúl ilyen évek várjanak rád?

- Meséld el mi volt az oviban?!
- Mindjárt anya, csak ezt még kirakom.
- Most már elmeséled mi volt?
- Mindjárt anya, csak ezt még megiszom.
- Na, elmeséled mi volt?
- Mindjárt anya, de ezt még befejezem.
- Kérlek, mondd el nekem!
- Mindjárt, de még játszom anya.
- Légyszives mondd már mi volt!
- Mindjárt, de most nem érek rá!

Kérlek, csak ezt a "pár" évet szánd rám!

                     Venczel Viki:
                      PÁR PERC IS ELÉG

Azt mondjuk mindjárt jövünk.
Ő türelmetlen, hogy már mikor megyünk.
Elröppenek az évek,
s már más minőségben kérnek.
Szükségük van ugyanúgy ránk,
de már nem úgy számítanak ránk.
Megtanulják, hogy várjanak
vagy azt, hogy ilyenkor magukra számítsanak?
Nehéz eldönteni, hogy melyik a jó nekik,
mert szükségük van a figyelemre,
de ha nem megyünk egyből, így megtanítjuk talán a türelemre.
Az nem olyankor derül ki, hanem évek múlva,
de akkor már nem változtathatjuk meg a múltat.
Akármilyen nehéz is, nekünk kell döntenünk.
Ha fáradtak vagyunk vagy sok a dolgunk,
ők azt várják, hogy a gondjukat megoldjuk.
Nem az idő mennyisége a fontos, hanem az,
hogy amit velük töltünk, akkor tiszta szívből mindig ott legyünk.
Lehet órákat is eltölteni úgy, hogy gondolatban ott sem vagyunk,
vagy perceket örömmel, boldogsággal,
s így mindent megadhatunk.

                        Venczel Viki:
                         BELSŐ TÜKÖR

Felelősek vagyunk már az első pillanattól fogva,
mikor a párunkkal  összebújva,
még csak rá gondolunk.
De ő már figyel fentről,
s nemsokára így is érzi bentről.

Amit gondolunk, érzünk és mondunk
azt hisszük ezek csak voltunk...,
de benne örökre megmarad. /ez a lenyomat/

Azt kérdezzük: Miért ilyen? Miért ezt csinálja?
Pedig csak a mi érzéseinket mutatja belőlünk.

Olyanok, mint egy tiszta tükör,
de ne őket nézzük,
hanem magunkat belül!

Ha megtaláltuk, amit kerestünk,
s így változunk,
megláthatjuk, hogy csak ennyi kellett,
s nem álmodunk!

Ahogy mi megváltozunk, úgy egyből ők is,
így hálásak leszünk az égnek,
s ezután már semmi váratlan nem érhet!

                            Venczel Viki:
                             HIDD EL, JÓL CSINÁLOD!

Elméletben mindenki tudja, hogy mi a helyes,
de senki sem tökéletes!
Gyakorlatban nehéz mindig jó példát mutatni,
nem baj, ha hibázol,
abból lehet tanulni! :)