Venczel Viki:
BÉKÉT SZERETNÉL?

Harcol a nép
lüktet és vágtat,
hol rombol és pusztít
mindenkit uszít.

Oka mindig van rá,
hol ezért, hol azért,
hisz
van kire fogja...

Kérlek állj meg egy percre,
röpke pillanatra.

MOST nézz magadba...
Jó ez így néked?
TE is ezt érzed?
vagy csak hallgatsz a szóra
és mész be a porba?

Ha nem jó és bánt,
és TE is mást érzel,
Miért nem hagyod abba,
ott a pillanatban...?

Békére, boldogságra, szeretetre vágysz,
mégis ordítasz, ítélsz, lázadsz és vársz!

Hol szóval vagy kézzel, fegyverrel, géppel
ezt teszed minden szeretett néppel.

Mindegy a vallás, a bőr szín, az ország.
Isten, ha ránk néz, sír és azt súgja: Tovább...

Tovább, menj el onnan, állj félre!
Nem ezért teremtettelek,
hanem a szépre!

Hallgasd a szíved, dobban és...fél, mindig remél
BÉKÉT szeretnél,
hát kezd MAGADDAL,
Ne félj gyermekem,
Ne harcolj ellenem!

A SZERETET a legnagyobb erő
itt eme Földön,
hogy senki se öljön, bántson és bőgjön

most állj meg,

hallgasd meg ISTENT
ott van belül, bennem és benned
képes vagy rá, meg tudod tenni,
a béke benned terem, veled kezdődik

ne kívülről várd és mástól...
szeress, alkoss, ültess és bízz!
boldog, békés
csodás világot építs!

Kérlek állj, meg!
Hallgasd a szíved!
.....
Mondd, most éppen mit súg néked?