2013. július 1., hétfő

ELEMEK





Venczel Viki: 
ELEM GYŰJTEMÉNY:



1, Tűz vagyok
2., Fém vagyok
3, Levegő vagyok
4, Én vagyok a Hold
5, Nap vagyok
6, Föld vagyok
7, Évszak vagyok
8, Víz vagyok
9, Én vagyok a Világegyetem
10, Fák vagytok
11, Felhő vagyok
12, Érzelem vagyok






 









Venczel Viki: VÍZ VAGYOK

Víz vagyok, ez az életem
Ha szomjas vagy igyál belőlem.
Vízből vagyok majdnem teljesen.
Mielőtt megszülettem ez volt a helyem.
Ez ringatott engem az anyai bölcsőben.

Isten könnycseppjei hullanak ránk,
mint esőcsepp, jégeső, zápor, zivatar
és ebből lesz a tenger és az óceán.

-érként születek
-forrásként ünneplek
-patakként növekszem
-folyóként öregszem
-tengerként örvendem

Hol úszom az árral folyamként
hol állok középen, hatalmas tóként.

Csobogok, élek, szeretek,
változom, gyógyítlak titeket.

Tavasszal friss vagyok,
Nyáron zuhogok,                                                                                  
Ősszel sár, láp és mocsár,
pocsolya lesz belőlem.

Télen hóesés, jégeső.
Hópehelyként szállok,
zúzmaraként állok.
Az ablakodon,
mint lehelet,
jégvirágot alkotok.

Víz vagyok
élet és nedű
nézz körül
miden csupa derű.

Szivárvány híd van a kertem közepén,
mikor energia zuhannyal öntözöm a fűmagokat én.   
                                              
Víz vagyok,
Hallgass rám!
Benned élek!
Veled maradok,
ameddig csak akarod!

                                                             
                                                        






                                                   




Venczel Viki: FÁK VAGYTOK

Kis magokként kezditek,
majd zsenge szálként figyeltek.
Erősödtök, növekedtek
virágokkal, gyümölcsökkel teljesedtek.
Elfáradva, korhadt faként végzitek, majdnem mind,                                           
de némelyetek fiatalként búcsút int.
Ne szomorkodj,
kellesz nekünk!
Nélkületek
nem élhetünk!


 





Venczel Viki: FELHŐ VAGYOK


Fehér habos felhő vagyok a tiszta kék égen.
Szürkülve összeolvadok,
így az eső hírnökeként élek, s szólhatok.

Ködként leszállok hozzátok,
S ti ilyenkor mást nem láttok.

Néha rózsaszín vagyok,
S ilyenkor szép gondolatod.

Isten gondolatát hordozom én,
hiszen, ha vidám vagy fehér tajtékként utazom én.

Ha szomorú vagy, elsötétül az ég,
és cseppekben köszöntelek én.

Néha boldogságtól úszom én
Ilyenkor örömkönnyeket hullajtok feléd.

Gyere, várlak ilyenkor is
élvezd a tisztulást itt.

Járj örömödben táncot
és így lehullanak rólad a láncok.

Felhő vagyok
angyalok hajója
én vagyok gondolatod hírmondója!

Nézz fel az égre!
És imádkozz érte!








                                                                                                                                                                    

 
 








Venczel Viki:
ÉN VAGYOK A HOLD
„Hold volt, hold nem...”

Titkos erők őrzője vagyok.
 Nappal fáradt vagyok, mert éjjel fent vagyok.
Hol lefogyok, hol gömbölyödöm.
Világítok, fénylek vagy éppen elbújok, sötétlem.
Megérik bennem egy kis gondolat, növekszik s így lesz kerek.
Vagy nagy a gondom, de mikor elengedem, elfogy belőlem.
Középen vagyok, körülöttem milliónyi csillag,
 amik tükörként verődnek vissza.
Van amelyik közelebb van, van amelyik távol,
de mindegyik érték és egyedi, s bennük is magamat látom.
Minden nap itt vagyok s változom.
Hol kevésbé, hol egészen
hol szomorú vagyok, hol boldog teljesen.
Én vagyok a hold, a család, az érzés, érzelem,
a nő, a feleség, az anya!
Ezüstösen csillogom, befogadom, gondoskodom, s alkalmazkodom.
Van ki tart tőlem, van kit elvarázsol.
Én vagyok a hold kis barátom.





Venczel Viki: ÉVSZAK VAGYOK

Télen alszom,
Tavasszal ébredezem,
Nyáron örvendezem,
Ősszel beérik gondolatom,
Majd télen újra álmodom.
Utána folytatódik minden tovább,
S így évszakként körbeutazom hozzád.
Nem tudom melyik a jobb neked,
Míg eldöntöd,
Szívesen újra körbeutazom veled.


Venczel Viki: LEVEGŐ VAGYOK

Nélkülem nem tudsz élni, de én sem nélküled.
Hol szellőként fújdogálok, hol viharként tombolok.
Én vagyok a lélek, a lélegzet.
Időm, mint a tenger, de én csak egy száraz homokszem vagyok
kit ide-oda fúj a szél.
Hol felkap, hol betemet,
s így utazom a hullámok tengerén.

Hűvös vagyok és én vagyok gondolatod.
A szelek szárnyán tanítalak,
Hallgasd és figyeld!
Úgy változom, mint az elméd:
-fuvallat vagyok
-szellő vagyok
-szél vagyok
-vihar vagyok
-tornádó és hurrikán.
Gyere, utazz velem bátran!
Én vagyok az kedvesem, a szellemi útitárs.




ÉN VAGYOK A VILÁGEGYETEM

Csillagok
Bolygók
Planéták
Tejút és galaxis
Nap apám
Hold anyám
Csillagok testvéreim.

Csillag vagyok,
Tündöklöm.
Nézzetek fel!
Olvassatok belőlem.
Jel vagyok,
üzenetet hordozok.
Én vagyok a világegyetem,
Csodáljatok!
S tanuljatok velem!




Venczel Viki: TŰZ VAGYOK

Hol pislákolok, hol vulkánként kitörök.
Velem melegíted ételedet
és én télen átölelem sejtjeidet.

Szeretsz velem, körém ülsz.
Félsz tőlem, sötétülsz.
Áhítattal nézel vagy meditálsz velem,
vagy megijedsz, s elfutsz előlem.

Egy parányi szikra is elég, hogy fellobbanjon bennem az erő,
de ha ez nincsen, napokig kialszom, s várom, hogy a parázs újra lángra kapjon.

Kedves barátom,
Ne félj tőlem!
Élj velem!
Én vagyok a védelem.



Venczel Viki: FÉM VAGYOK

Fémként élek
nyakadon hordasz
vagy karodon,
megtalálhatsz ujjaidon.

Fűrészelsz velem, kalapálsz,
eszel velem
és szinte mindenhol megtalálsz.

Velem nyitsz ajtót
és szobrokat emelsz.

Homok vagyok,
kavics
márvány és gyémánt
domb
szikla, bérc
hegy és orom.
Csermely csörgedez oldalamon.
Hol drágakő vagyok
Hol éles szerszám.
Velem dolgozol
vagy ragyoghatsz már.
Én vagyok a kapocs,
mi összeköt minket.
Fém vagyok
Hordjál
Használj.

Megtarthatsz
s én is megtartalak
fém vagyok
a földi kristály.




Venczel Viki: NAP VAGYOK

Hajnalban én vagyok a kikelet,
pirkadok, világítok, fénylek.
Délben forrósodom
délután játszom!
Estefelé fáradok
éjszaka álmodok.

Nap vagyok,
Ragyogok
A felhők mögé elbújok.
Nevetek mögötte
Kukucskálok
Sugarammal csiklandozlak, simogatlak.

Nap vagyok,
Erős vagyok.

Keleten ébredek
Nyugaton alszom.
Nappal én uralkodom.
Én vagyok az ég ura.
Én vagyok a férfi, a férj, az apa.
Életerős, nagyvonalú, büszke.
Nap vagyok a hatalom,
erőt adok csillagom.





                                                                Venczel Viki: FÖLD VAGYOK
                                                                                                                        
                                                                                                               

Föld vagyok

Én vagyok a Föld anya.
S ti vagytok  gyermekeim.
Ha meginog hitetek,
Rengek,
S ti megijedtek

Érzékeny vagy
így jelzem én.
Hisz én vagyok maga a földrengés is.
Légy stabil!
Higgy és megadatik!

Én vagyok az energia.
Erőt adok, s hitet,
s felszámolom vétkeidet.

Ha itt az idő, s távozol,
befogadlak újra,
ne félj tőlem,
gyere bátran,
szeretlek és várlak,
hisz így segítem átalakulásodat.