Venczel Viki:
ELEM GYŰJTEMÉNY:
1, Tűz vagyok
2., Fém vagyok
3, Levegő vagyok
4, Én vagyok a Hold
5, Nap vagyok
6, Föld vagyok
7, Évszak vagyok
8, Víz vagyok
9, Én vagyok a Világegyetem
10, Fák vagytok
11, Felhő vagyok
12, Érzelem vagyok
Venczel Viki: VÍZ VAGYOK
Víz vagyok, ez az életem
Ha szomjas vagy igyál belőlem.
Vízből vagyok majdnem teljesen.
Mielőtt megszülettem ez volt a helyem.
Ez ringatott engem az anyai bölcsőben.
Isten könnycseppjei hullanak ránk,
mint esőcsepp, jégeső, zápor, zivatar
és ebből lesz a tenger és az óceán.
-érként születek
-forrásként ünneplek
-patakként növekszem
-folyóként öregszem
-tengerként örvendem
Hol úszom az árral folyamként
hol állok középen, hatalmas tóként.
Csobogok, élek, szeretek,
változom, gyógyítlak titeket.
Tavasszal friss vagyok,
Nyáron zuhogok,
Ősszel sár, láp és mocsár,
pocsolya lesz belőlem.
Télen hóesés, jégeső.
Hópehelyként szállok,
zúzmaraként állok.
Az ablakodon,
mint lehelet,
jégvirágot alkotok.
Víz vagyok
élet és nedű
nézz körül
miden csupa derű.
Szivárvány híd van a kertem közepén,
mikor energia zuhannyal öntözöm a fűmagokat én.
Víz vagyok,
Hallgass rám!
Benned élek!
Veled maradok,
ameddig csak akarod!
Venczel Viki: FÁK VAGYTOK
Kis magokként kezditek,
majd zsenge szálként figyeltek.
Erősödtök, növekedtek
virágokkal, gyümölcsökkel teljesedtek.
Elfáradva, korhadt faként végzitek, majdnem mind,
de némelyetek fiatalként búcsút int.
Ne szomorkodj,
kellesz nekünk!
Nélkületek
nem élhetünk!
Venczel Viki: FELHŐ VAGYOK
Fehér habos felhő
vagyok a tiszta kék égen.
Szürkülve összeolvadok,
így az eső
hírnökeként élek, s szólhatok.
Ködként leszállok
hozzátok,
S ti ilyenkor mást
nem láttok.
Néha rózsaszín
vagyok,
S ilyenkor szép
gondolatod.
Isten gondolatát
hordozom én,
hiszen, ha vidám vagy
fehér tajtékként utazom én.
Ha szomorú vagy,
elsötétül az ég,
és cseppekben
köszöntelek én.
Néha boldogságtól
úszom én
Ilyenkor
örömkönnyeket hullajtok feléd.
Gyere, várlak
ilyenkor is
élvezd a tisztulást
itt.
Járj örömödben táncot
és így lehullanak
rólad a láncok.
Felhő vagyok
angyalok hajója
én vagyok gondolatod
hírmondója!
Nézz fel az égre!
Venczel Viki:
ÉN VAGYOK A HOLD
„Hold volt, hold
nem...”
Titkos erők őrzője vagyok.
Nappal fáradt vagyok,
mert éjjel fent vagyok.
Hol lefogyok, hol gömbölyödöm.
Világítok, fénylek vagy éppen elbújok, sötétlem.
Megérik bennem egy kis gondolat, növekszik s így lesz kerek.
Vagy nagy a gondom, de mikor elengedem, elfogy belőlem.
Középen vagyok, körülöttem milliónyi csillag,
amik tükörként
verődnek vissza.
Van amelyik közelebb van, van amelyik távol,
de mindegyik érték és egyedi, s bennük is magamat látom.
Minden nap itt vagyok s változom.
Hol kevésbé, hol egészen
hol szomorú vagyok, hol boldog teljesen.
Én vagyok a hold, a család, az érzés, érzelem,
a nő, a feleség, az anya!
Ezüstösen csillogom, befogadom, gondoskodom, s
alkalmazkodom.
Van ki tart tőlem, van kit elvarázsol.
Én vagyok a hold kis barátom.
Venczel Viki: ÉVSZAK VAGYOK
Télen alszom,
Tavasszal ébredezem,
Nyáron örvendezem,
Ősszel beérik gondolatom,
Majd télen újra álmodom.
Utána folytatódik minden tovább,
S így évszakként körbeutazom hozzád.
Nem tudom melyik a jobb neked,
Míg eldöntöd,
Szívesen újra körbeutazom veled.
Venczel Viki: LEVEGŐ VAGYOK
Nélkülem nem tudsz élni, de én sem nélküled.
Hol szellőként fújdogálok, hol viharként tombolok.
Én vagyok a lélek, a lélegzet.
Időm, mint a tenger, de én csak egy száraz homokszem vagyok
kit ide-oda fúj a szél.
Hol felkap, hol betemet,
s így utazom a hullámok tengerén.
Hűvös vagyok és én vagyok gondolatod.
A szelek szárnyán tanítalak,
Hallgasd és figyeld!
Úgy változom, mint az elméd:
-fuvallat vagyok
-szellő vagyok
-szél vagyok
-vihar vagyok
-tornádó és hurrikán.
Gyere, utazz velem bátran!
Én vagyok az kedvesem, a
szellemi útitárs.
ÉN VAGYOK A VILÁGEGYETEM
Csillagok
Bolygók
Planéták
Tejút és galaxis
Nap apám
Hold anyám
Csillagok testvéreim.
Csillag vagyok,
Tündöklöm.
Nézzetek fel!
Olvassatok belőlem.
Jel vagyok,
üzenetet hordozok.
Én vagyok a világegyetem,
Csodáljatok!
S tanuljatok velem!
Venczel Viki: TŰZ VAGYOK
Hol pislákolok, hol vulkánként kitörök.
Velem melegíted ételedet
és én télen átölelem sejtjeidet.
Szeretsz velem, körém ülsz.
Félsz tőlem, sötétülsz.
Áhítattal nézel vagy meditálsz velem,
vagy megijedsz, s elfutsz előlem.
Egy parányi szikra is elég, hogy fellobbanjon bennem az erő,
de ha ez nincsen, napokig kialszom, s várom, hogy a parázs
újra lángra kapjon.
Kedves barátom,
Ne félj tőlem!
Élj velem!
Én vagyok a védelem.
Venczel Viki: FÉM VAGYOK
Fémként élek
nyakadon hordasz
vagy karodon,
megtalálhatsz ujjaidon.
Fűrészelsz velem, kalapálsz,
eszel velem
és szinte mindenhol megtalálsz.
Velem nyitsz ajtót
és szobrokat emelsz.
Homok vagyok,
kavics
kő
márvány és gyémánt
domb
szikla, bérc
hegy és orom.
Csermely csörgedez oldalamon.
Hol drágakő vagyok
Hol éles szerszám.
Velem dolgozol
vagy ragyoghatsz már.
Én vagyok a kapocs,
mi összeköt minket.
Fém vagyok
Hordjál
Használj.
Megtarthatsz
s én is megtartalak
fém vagyok
a földi kristály.
Venczel Viki: NAP VAGYOK
Hajnalban én vagyok a kikelet,
pirkadok, világítok, fénylek.
Délben forrósodom
délután játszom!
Estefelé fáradok
éjszaka álmodok.
Nap vagyok,
Ragyogok
A felhők mögé elbújok.
Nevetek mögötte
Kukucskálok
Sugarammal csiklandozlak, simogatlak.
Nap vagyok,
Erős vagyok.
Keleten ébredek
Nyugaton alszom.
Nappal én uralkodom.
Én vagyok az ég ura.
Én vagyok a férfi, a férj, az apa.
Életerős, nagyvonalú, büszke.
Nap vagyok a hatalom,
erőt adok csillagom.
Venczel Viki: FÖLD VAGYOK
Venczel Viki: FÖLD VAGYOK
Föld vagyok
Én vagyok a Föld anya.
S ti vagytok gyermekeim.
Ha meginog hitetek,
Rengek,
S ti megijedtek
Érzékeny vagy
így jelzem én.
Hisz én vagyok maga a földrengés is.
Légy stabil!
Higgy és megadatik!
Én vagyok az energia.
Erőt adok, s hitet,
s felszámolom vétkeidet.
Ha itt az idő, s távozol,
befogadlak újra,
ne félj tőlem,
gyere bátran,
szeretlek és várlak,













