VERS MINDENKINEK

                                                          

Venczel Viki:                                                                                                                                     

- Az erdők ereje

Őserdő az öreg lélek,
ne bántsd,

Szeresd!

Ha illatra vágysz,

ne vágd ki!

Ezt az erdő mélyén keresd!

Ha valamihez mégis fa kéne

ne az idős fákat bántsd kik bölcsek,

erre a célra új fákat ültess!

Meglátod, ha az ősi fákat meghagyod

Minden szebb lesz!

Energia, erő, szeretet!

Ha a közelben van, figyeljed!

Ha hős akarsz lenni, mentsd a fákat!

Mutass példát a világnak!


Venczel Viki:
- A csend dalol nekem

A csend dalol nekem,

azt súgja : hallgass kedvesem.

Látod a hegyet? – kérdezi

Fedezd fel világát, lépteit.

Látod a tavat?

Most nyugodt a tó, szinte éteri.

Látod az erdőt?

A fák is a békét élvezik.

Látod a jelet?

Még Isten is küldött ajándékot,

egy csodálatos szivárvány játékot.

Hallod, ahogy zúg a folyó,

csobog a patak?

Hallod, ahogy fúj a szellő,

ropog az avar, susog a fa?

Hallod, ahogy beszél a hegy,

és mesél neked?

A csendben hallhatod a természetet

és érezheted az igazi szeretetet.

Hallod a gondolatod?

…

A csend most neked dalol…

Venczel Viki:
- Két cica és a hold

Két cica ül az ágon.

Nem jön a szemükre álom.

Nézik a holdat.

Mit hozhat vajon a holnap?

Mintha sajt lenne az égen.

Ha megehetnék, az lenne az éden.

Vajon ki ehetett már belőle?

Nem tudják egyelőre.

De még hosszú az éjszaka.

Álmodoznak rajta.

Éhesek és fáradtak,

hamarosan

itt a fán alszanak.

Addig is csendben figyelnek,

hátha a madarak kikelnek.

Beszélgetnek, nevetgélnek

egész nap csak henyéltek.

Most meg ennének már valamit,

akár a gazdi halait.

Remélik, hogy hamar itt a reggel

és csavaroghatnak egész nap,

 így kettesben.

Venczel Viki:
-  Ébredés

Isten álmodott engem,

és én álomként élek itt lent.

Már ébredezem,

s felé nyújtom a kezem.

Ő már vár nagyon engem.

S várja, hogy teljesen felébredjek.

Eldobjam láncomat, terhemet,

és átéljem teljes hitemet.

Azt súgja kedvesen:

Ébredj lelkem, csillagom

Találkozunk majd újra,

egy gyönyörű szép napon.

Venczel Viki:
- Gomba fák

Gomba fák nőnek az óriások földjén.

Hatalmas napernyők ,

ágaik, olyanok akár a gyökér.

Csodálatos teremtmények,

sajnos csak kevés helyen élnek.

Mesébe illő a látványuk,

őket nehogy kivágjuk!

Gyönyörködjünk bennük,

érezzük jól magunkat velük.

Képzeletben járkáljunk  alattuk

öleljük, karoljuk át őket

így gyógyítjuk együtt a Földet!